Minap Médiagetz barátommal indultam a budapesti éjszakába, és ugródeszkaként az Akácfa Sörözőben kalibráltuk magunkat egy táncos banzájra. Igen vidáman telt az este, csajozással, és a helyzethez illő, vidám diskurzusokkal a kocsmaközönséggel: ahogy illik. 

       Épp kivontam magam a lelkes csocsótevékenységből, amikor mögöttem hangos beszélgetés vette kezdetét a helyi biztonsági szolgálat ereje –egy 210cm magas, 130kg-os, szemüveges, rövid hajú, roppant szimpatikus úriember- és egy nem kevésbé szimpatikus, ámde 50 cm-rel bizonyosan alacsonyabb srác között. A vita témája a sörös asztaloknál, azaz közöttük fekvő, nem ketrecharcos alkatú, ismeretlen, kedves vendég közeljövője volt. Nos, ő már igen elpilledve feküdt az asztalon, bőven nem tudta már, hogy „hányszorkettőahatszorhárom?”

 Jótétlélek: -Figyelj, én 3 éve ide járok és minden alkalommal, amikor te vagy itt: azt látom, hogy a védtelen, sokkal kisebb arcokat basztatod, de a mocskosrészeg, nagydarab, kurvahangos maffiozókhoz sosem mész oda érdekes módon.

Barbapapa: -Jó, itt én vagyok a védelem és ez az én hatáskörömbe tartozik, úgyhogy légy oly kedves fáradj vissza mulatni, érezd jól magad- ezt majd én megoldom.

Jótétlélek: -Rendben van, de áruld már el légy oly kedves, hogy kinek árt ő éppen itt – mutatva az amúgy teljesen tele lévő helységben az asztalon egyenletesen eloszló tagra.

        A beszélgetés nagyjából ugyanebben a mederben zajlott, és valljuk meg kevés új érv hangzott el. Barbapapa a hosszú asztal egyik oldalán játszotta a Suttogót, kicsit noszogatva fizikálisan is a célszemélyt. Eközben az asztal másik –csocsóasztalok- felőli oldalán ott állt a Jótétlélek, akiből egyértelműen kipattant pár év sérelme és kezdett belejönni a történésekbe. Hevesen gesztikulált, mögötte a törékeny barátnője feszengett, nehogy gond legyen. Barbapapa ekkor felállt, hogy nyomatékosítsa a szavait, de tényleg semmi tettlegesség nem történt.

        Nos ez volt a pont, amikor beszálltam a csevejbe (elég aljas és labanc dolog a magyar word-től, hogy eme szép szavunk "csevely" alakját tartja -tévesen- helyesnek), mert így éreztem helyesnek.

Jómagam: -Teljesen rendben van, hogy ki akarod tenni a srácot. Vannak megfontolások, amik melletted szólnak, ebben egyetértek. A kérdés szerintem a dolog megoldásának módja. Van ennek európai megközelítése is… Mindenesetre az nagyon zavarna, ha fizikai erőszakot alkalmaznál most, amikor nem indokolt.

         Barbapapa kezdi felhúzni magát: –Ezt talán bízzátok rám, nem értem miért szóltok bele, én tudom hogy kell ezeket a helyzeteket kezelni, menjetek érezzétek jól magatokat. Ez az én feladatom. Stb.

Jómagam: -Itt tényleg csak arról van szó, hogy ne bántsd a jóembert, elmegy ő szépszó hatására is. Akármilyen meglepő is neked: ez egy jogállam, és vannak játékszabályok, amik vonatkoznak mindenkire, még rád is. Tudod van egy alkotmány meg ilyenek.

Barbapapa: -Rám nem vonatkozik az alkotmány! Úgy oldom meg, ahogy akarom és ehhez kurvára semmi közötök nincs, ha gondolod beszélhetsz most a főnökkel, idehívom.

Jómagam: -Köszönöm igazán kihagynám ezt most, viszont azt nem akarom látni, hogy fizikálisan bántalmazod őt, ma itt –mutattam a kiütött formára.

Ekkor ki is léptem a beszélgetésből, tényleg annyit tettem csak, hogy a Jótétlelket nyugtatgattam, aki változatlanul emelt hangon trécselt Barbapapával.

        Végül megadta magát a nagyember, visszavonult az ajtó melletti őrposztjára. Ekkor odaléptem a részeg archoz, megveregettem a vállát és közöltem vele, hogy vannak olyan helyzetek, amikor érdemes elmenni- és ez azok közé tartozik- megtisztelne, ha komolyan venne. Erre a gyerek összekapta magát és elindult, hirtelen meglettek a barátai is. ( Hol voltak eddig? Filó. )

       Az este második fordulópontja Barbapapa második színrelépése volt, akivel hevesen szemeztem a bárpultnál, bár lehet csak indokolatlanul éreztem, hogy pályára állt körülöttem, mint a Discovery, mert amúgy nem is. Éppen rendeltem volna magamnak valami derék nedvet, amikor odaszól, a kiszolgáló csajoknak, hogy: „Mi a faszt bámul rám az a kötsög? Ne adjatok neki itt semmit”.

Nem voltam illuminált. Nem voltam hangos. Nem voltam udvariatlan. Nem lettem kiszolgálva.